Pár sor Rólam

Az írás számomra mindig is több volt puszta szavaknál: önkifejezés, belső utazás, kísérlet arra, hogy megértsem az emberi lélek rejtett zugait. Amikor tollat ragadok, nem csupán történeteket mesélek – keresem az élet értelmét, a választ arra, honnan jövünk és hová tartunk. Hosszú éveken át gyógypedagógusként dolgoztam, ahol nap mint nap megtapasztaltam az emberi kitartás, a fejlődés és a jószívűség erejét. Természetesen olyanokkal is találkoztam, akik nagyon megnehezítették a mindennapjaimat. De mind a jó, mind a rossz tapasztalatok csak előre vittek. Továbbra is kíváncsi voltam embertársaimra. Nyugdíjasként sem hagytam magam mögött ezt a kíváncsiságot: első könyvem, a Tanyasiak, ennek a több évtizedes belső kutatásnak és megfigyelésnek a gyümölcse.

Engem mindig az emberek jelleme érdekelt. Nem várok el senkitől tökéletességet – számomra elég, ha valaki jóindulatú, és ha botladozik is, képes újra felállni. Hiszem, hogy az élet szépsége éppen ebben rejlik: a próbálkozásban, az újrakezdésben, a kitartásban.

Írásaimban ezt a küzdelmet, ezt az emberi méltóságot próbálom megmutatni. Mert – valamiért – mindenki tiszteletreméltó. Sokan mondják, hogy az életet nem lehet leírni, én mégis erre teszek kísérletet – minden sorban, minden történetben.